Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ókori lexikon
Szerk.: Pecz Vilmos dr.; Bp., Franklin 1900. (I-IV. kötet) Reprint 1985.
 
Abydos: (Abtu) város Felső-Egyiptomban. Itt voltak I. Sethus és II. Ramses pompás templomai és Osiris híres sírja, amiért előkelő egyiptomiak nagyon szerettek ezen a szent helyen temetkezni. A Sethus-templomában találták meg 1864-ben azt a királytáblát, melyen Menestől kezdve I. Sethusig 76 törvényes fejedelem neve található. (I.4)
Anaitis: Babiloni eredetű istenasszony. Babylonból került a perzsákhoz és már a persepolisi ékiratokon Anahita néven fordul elő. A perzsa hódoltság idején A. tisztelete elterjedt Armeniában, Syriában és Kis-Ázsiában. Görög földön hol Athenával azonosították, hol Aphroditével, leggyakrabban mégis mint perzsa Artemis szerepel. Ábrázolása ritka: 1. A napisten mellett áll. A feje mögött a holdnak sarlójával, kétfelül két szarvassal, felső testén emlőkkel. 2. Hosszúruhás álló nőalak, jobb kezét kifelé fordított tenyérrel felemelve tartja. (I.131)
Axum: A Nílus keleti folyamvidékén, a mai Tigrében Kr.e. vagy után 1 évszázaddal állt fenn Axome v. Axomis v. Auxumis birodalma, különböző népek vegyülékéből származó népséggel. Itt kellett az I. Psammetichus alatt Egyiptomból Kr.e. 620k. kivándorolt harcosoknak letelepedniük. A város omladékai között lévő obeliszkek egyiptomi befolyásra utalnak. Dél-Arábiából sémiek vándoroltak be hozzájuk. (I.53)
Bubastis: Egyiptomi istennő, Ra napisten lánya. Mint Bast, macskafővel az érzéki élvezet istennője. Mint Sechet, oroszlánfejjel az alvilági hatalmak leverője. Herodot Artemisszel azonosítja. (I.38)
Buto: A görögök Latonával azonosították. Isis gyermekeit Horust és Bubastist a szörnyeteg Typhon üldözésétől megmenti és Chemmis szigetére viszi. (I.342)
Cappadocia: (perzsa Katpatuka) Idők folyamán változó területű kisázsiai tartomány. Legtágabb értelemben vett határai keleten az Euphrates, északon a Pontus Euxinus, ÉNY-én Paphlagonia és Phrygia, délen a Taurus hg. A perzsák két satrapiára osztották, u.m. az északira a Pontus mellett és a délire vagy belsőre. A római időkben a déli rész tartotta meg a Cappadocia nevet. Kr.u. 17-ben Tiberius tette római provinciává. Régi fővárosa volt, a tartomány közepén fekvő Mazaca, az Argaeus kiégett 3840m magas vulkán tövében; a város később Eusebea, majd Tiberius óta Caesarea nevet viselt. (I.365)
Elephantine: (ma Dzesiret Asszuan) Nilus-sziget és város is hasonnéven. Itt volt az etióp határ. (Herodot). (I.624) görög elnevezése: Abu város.
etiópok: (Aethiopes, Aethiopia) Homerus „feddhetetleneknek” nevezi őket s előadása szerint barátai az isteneknek, akik őket gyakran meglátogatják. A régi görögök úgy képzelték, hogy a legnagyobb távolságban, a föld peremén lakoznak az istenek kedvelt népei, az aethiopsok, a hyperboreusok. Szorosabb értelemben etiópok alatt a Nílus felső folyásánál, az „Aegyptuson felül” eső területek lakosai értendők. Ezeknek a neve az ószövetségi szentírásban KUSCH, az egyiptomi feliratokban KASCH v. KESCH. Területük Egyiptomtól délre esett, a Nílus 1. és 5. zuhatagja között. Kr.e. 1000 év körül önálló birodalma volt ez Napata fővárossal, amelynek a királyai Kr.e. 728-672 közt Egyiptomra is kiterjesztették uralmukat. A cézárok korában királynők uralma alatt éltek, akiknek állandó nevük v. címük KANDAKE volt. Közülük egy Kr.e. 24-ben v. 23-ban betört Egyiptomba. Erre a rómaiak Napatát feldúlták. (I.53)
Etruria, Tuscia: Közép-Itáliai vidék, melyet NY-on a róla elnevezett tenger határolt, északon az Appenninus hg. Az ország rendkívül termékeny volt. A legrégibb lakókat, akik valószínűleg liguriaiak és siculusok voltak, az umbriabeliek szorították ki. Kr.e. 1043 évvel állítólag pelasgus-tyrrhenusok telepedtek le a déli részen, akikhez egy Raetiából bevándorolt faj csatlakozott, amely magát Rasena- v. Rasennának nevezte, míg a görögök és rómaiak Tuscit, Etruscit mondtak. Eredetükre nézve sem nem jöttek (az etruscusok) a tengeren át, sem nem őslakók Itáliában, hanem az Alpesek és a Padus síkja mellől vándoroltak nagyobb tömegekben az itáliai félszigetre. A bennszülött törzseket időről-időre meghódították és a nyugati parton le Camponáig uralkodtak. Az etruscusok politikai és művészeti tekintetben a többi itáliai népek közül kimagaslottak, amiért a rómaiak tőlük sokat elsajátítottak. (pl. ház építészeti szerkezetét, a tisztviselők jelvényeit, nyilvános játékokat. 12 városból álló, aristocratikus szervezetű szövetséget alkottak, amely Róma első két évszázadában legmagasabb virágzását élte. E városokban az uralkodó kaszt a Lucomók voltak: csak ők voltak állami és papi méltóságokra jogosítva. Közülük választották a királyokat. A 12 szövetséges városok: 1. Pisa, 2. Faesulae ma Fiesole, 3. Arretium ma Arezzo, 4. Cortona, 5. Volaterrae v. Velathri ma Volterra, 6. Vetulonia, 7. Rusellae, 8. Clusium ma Chiusi, 9. Volsinii v. Velsuna ma Bolsena, 10. Tarquinii, 11. Caere, 12. Falesia v. Falisci. (II.698-699)
fáraó (pharaó): Minden fáraót a napisten földi megjelenésének tartottak. (IV.830)
György, Sárkányölő Szent: Kereszténykori figura. Ősképe Horus aki római hadvezérként Lóháton jelenik meg amint lándzsájával egy krokodilust ledöf. (Louvre és British Museum bronzszobrocskák) (II.948)
háromágú szigony: A középtenger tinhalászainak hajító fegyvere, mely azonban az isten kezében hatalmának jelvényévé lesz, amellyel a hullámokat felkavarja és lecsillapítja, a földet megrázza, hegységeket hasít, földrengést okoz, a sziklákból forrásokat és paripákat csal ki. (566)
Horus: (egyiptomi nyelven HOR), Har. Egyike az egyiptomi vallás főistenségeinek. Diadalt arat atyja gyilkosán Szet (Tifon) istenen. H. fény és napisten, akit a görögök Apollóval azonosítanak. Ő az ifjú kelő napnak istensége, ellentétben Rával az örökös napistennel. Jellemző az edfui felfogás, mely Horust eleinte karvaly alakjában, később karvalyfővel ábrázolja. Mint karvaly lebeg az uralkodó felett, karmai között a pecsétgyűrűvel, de őt jelképezi a szárnyas napkorong is. Aztán emberalakot vesz fel, s hol gyermek hol felnőtt. Felnőtt korában mint „a két országnak egyesítője” Egyiptom (Aegyptus) kettős koronáját viseli karvaly fején. (II.948) Családja: Osiris+Isis gyermekei Horus és Bubastis.
Kréta: A görög szigetek legnagyobbika a Földközi tengerben, mintegy 8620 négyzetkilométernyi területtel. A sziget magvát a közepe táján 2460 m. magasra emelkedő s többnyire hóval fedett híres Ida hegység képezi. Az egész szigeten mészkőből álló hegyláncz vonul át. A régi irók nem fogynak ki a sziget magasztalásából; dícsérik erdős hegyeit, dús növényzetét, jó borát, olaját, mézét, s nemcsak szerencsés alkotmánya, hanem természeti adományai miatt is a boldogok szigetének nevezték. E szigeten nevelkedett a görögök legfőbb istene, itt volt a Zeus-cultus legfőbb székhelye, ide helyezik a legrégibb és legbölcsebb uralkodókat, törvényhozókat, az igazságos Minost, Rhadamanthyst (kiket már a legrégibb monda az alvilágban is itélőbiráknak hisz igazságosságukért) ide Idomeneust és Merioneast. A legrégibb lakók phryg-cariai törzshöz tartoztak, kiket a görögök ‘igazi cretaiak’ neveztek. Kr. e. 1200 körül phoeniciai gyarmatosok jöttek a szigetre. Később jöttek a görög gyarmatosítások: az iónok, achívok, de leginkább a dórok. Már a régiek elismerték Creta intézményeinek a spartaiakéhoz való hasonlóságát. F:0111.
Kronosz: (Cronus) (Saturnus) Uranusnak és Gaeának fia, a legeslegifjabb a Titanes közül. Testvéreivel együtt ő is pártot üt atyja ellen; Uranust elébb megcsonkítják, azután megbuktatják, s a világ uralma C.-nak kezeibe kerül. Mint a világ ura feleségül veszi nővérét Rheát, kitől következő gyermekei születnek: Hestia, Demeter, Hera, Hades, Posidon és Zeus. Mivel azonban egy jóslat azt mondotta neki, hogy a világ felett való uralmat egyik gyermeke által fogja elveszíteni, valamennyit elnyelte, az egy Zeus kivételével, a ki helyett felesége Rhea egy követ adott be férjének. Csakugyan később Zeus volt az, a ki C.-t megbuktatta és Gaeánek segítségével arra kényszerítette, hogy a már elnyelt isteneket önmagából kiadja. Ezóta C., a ki egyszerre bukott meg a Titánokkal, a mythologiai hagyomány szerint együtt is szenved velök a Tartarusban.
Melchizedek: Szálem királya. Sokan kétségbe vonják, hogy ez a Szálem volna a későbbi Jeruzsálem. (922)
Memphis: Egyiptomi nyelven Mennufer (szép nyugalom), assyriai nyelven Mimpi, az ótestamentumban Moph v. Noph. Híres volt Ptah helyi isten hatalmas temploma Apis szentélyével, továbbá a Nílusmérő és erős vára. (III.60)
Menes, Men: A hagyomány szerint Aegyptus legrégibb királya, aki Thisből, a későbbi Abydusból származott, Alsó és Felső Aegyptus egyesítette és Memphist alapította. Champollion számítása szerint Kr.e. 5867-ben, Brugsch szerint 4455-ben, Bunsen szerint 3623-ban. (III.65)
Napata: az etiópok önálló birodalmának fővárosa Kr.e. 1000 körül. Kr.e. 24 v 23-ban a rómaiak dúlták fel. (I.53)
Poseidon: Világszellem, mely a nedvesben (tenger) nyilvánul. Az őshagyományok ezt a főistenek atyafiságos osztályával hozzák kapcsolatba. P. Cronosnak és Rheának fia. P.-ban személyesítették meg a tenger hatalma mellett a tenger haragját, szilaj erejét és ezer szeszélyét. P. a tenger ura; a földrengések és a föld méhében rejlő titokzatos erőknek intézője; a források védője és a belőlük fakadó mezei áldás gondozója; vmint a lóversenyek ura. Felesége Amphitité, gyermekük Triton. Arcadiában azt regélték, hogy P. és Demeter szerelmi frigyben egyesültek és hogy ezen frigynek gyümölcse Persephoné lett. (566-567)
Salamon: Jeruzsálem (Hierosolyma) az Olajfák hegyétől délre fekszik a Botrányok hegye (D.Batu el Hava), minthogy e hegyen áldozott S. király a pogány isteneknek. (921)
Szfinx (Sphinx): többnyire óriási méretű kőszobor. Egyiptomi jelentése kettős: 1. szimbolizálja Horus istent, a kelő nap urát; 2. A mindentudás és mindenhatóság jelképe. (az oroszlántest az anyagi erőt, az emberfej az ész erejét jelképezte). Az egyiptomi szfinx elvétve női fejjel, sőt kosfejjel is előfordul. Kölcsönkérték az assyriaiak és kisázsiaiak. Véglegesen nővé alakították át, szárnyas oroszlántesttel, női fejjel és kebellel. (IV.830)
titánok: A hellén ősmondában előforduló ősistenek. Hesiodus szerint maga Uránusz nevezte el őket így, még pedig azon értelemben, hogy ők azok, a kik kezüket a hatalom után kiterjesztik. Valamennyi etimológia megegyezik az őserő és ősi hatalom fogalmában; vezető gondolata az isteni őslény telve annak minden kiválóságával és szertelenségével. Uranusnak és Gaeának v. Oceanusnak és Tethysnek, a világtojásból kikelt testvérpárnak, elsőszülött gyermekei. Számszerint tizenketten vannak, nevük a következő: Oceanus, Coeus (Phoebe férje, Letónak és Asteriának apja), Crius (felesége Eurybia, gyermekei Astraeus, Pallas és Perses), Hyperion (Thia férje; Helius, Selene és Eos atyja), Iapetus (gyermekei Prometheus, Epimetheus, Atlas és Menoetius); Thia, Rhea, Themis, Mnemosyne, Phoebe, Tethys, végül mint legfiatalabb, Cronus. A theogonikus felfogás szerint a T. elnevezés nem név, hanem rang, mely az utódokra még a nőágon is vér szerint megy által.
Veji: Eturia egyik régi nevezetes városa. Egy ideig saját királyai alatt állott és sok háborúban ellent állt a rómaiaknak míg 10 évi ostrom után Kr.e. 396-ban Camillus elfoglalta és elpusztította. Lakóit eladták rabszolgáknak, földjük pedig római birtok lett. (IV.1149)
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.