Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király...
Mennyi csodálatosan szép mese kezdődik ezekkel a szavakkal!
Vajon miért volt fontos őseinknek, hogy meséket őrizzenek meg és adjanak tovább az emberemlékezet számára – a mi számunkra – bölcs és jó uralkodókról, igazságos királyokról?
Elsősorban azért, mert királynak lenni nem csupán azt jelenti, hogy valaki fejére koronát tesznek, palotába vezetik és díszes trónra ültetik.
Mit jelent királynak lenni?
A meséket a régi korokban nem gyerekeknek mesélték. Felnőttek ültek össze estéről-estére, hogy meghallgassák a mesemondót, aki történeteket tudott szegény legényekről, elvarázsolt emberekről, csodás állatokról, messzi birodalmakról, no és persze jó királyokról… Azonban gyerekek is ültek a felnőttek között, vagyis a mesék mindenkihez szóltak. A mesemondók pedig példaként állították a királyokat a mesehallgatók elé, mintha azt üzenték volna: „Legyetek ti is olyanná, mint a királyok! Induljatok útnak, győzzétek le az ellenségeket, lépjetek szövetségre a segítőtársakkal, és keressétek meg a világszép királykisasszonyt! Uralkodjatok igazságosan, vezessétek az életeteket bölcsen!”
A mesét hallgató felnőttek és gyerekek azt is megtudhatták, ki a bölcs uralkodó és ki a jó király.
Jó király az, aki bátor.
Jó király az, aki megsegíti a rászorulókat.
Jó király az, aki igazságosan dönt.
Jó király az, aki soha nem feledkezik meg semmiről, ami élő: legyen az ember, állat, fű, fa, kő, víz, csillag, a Nap vagy a Hold.

A királyokról szóló mesék a mai kor embereinek, gyermekeinek sem üzennek mást, mint azt:
Legyetek ti is olyanok, mint a mesebeli királyok!
Hiszen a mesék azt mondják: király bárkiből lehet!
És még korona, palota, díszes trón se szükségeltetik hozzá...

--------------------------------------------------------------

Mátyás király aranyszőrű báránya


Elment a burkus király Mátyás királyhoz. Mint pajtások köszöntötték egymást. Mondja a burkus király, hogy:
– Úgy hallottam, hogy egy aranyszőrű báránya van.
– Igaz – azt mondja –, nekem van a juhaim közt egy aranyszőrű bárányom, és oan csobánom van, hogy sosem hazudott.
A burkus király azt mondta:
– Én megmutatom, hogy hazud.
– De – azt mondja Mátyás király – a nem hazud, oan nincs!
– De én megmutatom, hogy hazud, mert én megcsalom, hogy muszáj, hogy hazudjon.
Azt mondja Mátyás király, hogy:
– Én es fogadok akármibe, hogy nem hazud. Fele országomat odaadom.
Azt mondja a burkus király:
– Én es odaadom fele országomat, ha nem hazud.
Jó, mán kezet fognak, avval jóccokát mond a burkus király, és elmenen onnat más szállására. Ott felöltözött a burkus király ilyen parasztgúnyába, és elment ki a tanyára. Köszönti a csobánt. Fogadja a csobán.
– Isten hozta, király uram!
– Honnét üsmersz te engemet, hogy én király vagyok?
Azt mondja a csobán:
– Üsmerem én a szován, hogy maga király.
Azt mondja a burkus király:
– Adok én neked sok pénzt és hat lovat és hintót, add nekem az aranyszőrű bárányt!
– Jaj – azt mondja –, a világért se adnám, mert felakasztana Mátyás király.
Sok pénzt ígért neki, nem, egyként se egyezett belé.
Hazamegyen nagy búsan a szállására, és ott búsul, és ott volt a leánya es. Azt mondja:
– Ne búsuljon, mert elmenyek én egy csomó színarannyal és megcsalom én.
Vitt egy ládácska színaranyat és egy üveg bort jó mézesen, hogy a csobánt megcsalja. De azt mondja a csobán, hogy neki nem szűkös a pénz, Mátyás király felakasztatja, ha kérdi, hogy hova lett az aranyszőrű bárány. Addig mondott a leány, addig incselkedett, hogy megitták a bort, de a leánynak kellett elébb innia belőlle, hogy lássa, nem tett-é valami étetőt beléje. Oan kedve kerekedett aztán a csobánnak, hogy azt mondja: odaadja, ha hagyja, hogy vélle háljon, de pénz nem néki nem kell, mert pénz néki elég van.
Sokat nem szokotálódott a leány, hagyta, hogy vélle háljon. No, azután azt mondja a leány a csobánnak, hogy:
– Nyúzd meg a bárányt, és a húst edd meg, mert nékem a húsa nem kell, csak a bőre.
Hazavitte nagy örömmel az apjának az aranyszőrű báránynak a bőrét. No, örvendezett az apja es, hogy a leánya meg tudta csalni a csobánt.
De reggel lett, és búsult a csobán, hogy mit mondjon ő most Mátyás királynak, hogy az aranyszőrű bárány elveszett. Jött haza a csobán, hogy a királynak mondja meg, ha mit tud hazudni. Útközben bészúrta a botját egy féreglikba, és a kalapját reatette. Elhátrált tőlle, még nekiment, köszöntötte király uramnak. Mondta a király:
– Mi újság a tanyán? – Mán a kalapja.
Mondja újra a csobán:
– Ott bizon nincs más, az aranyszőrű bárány elveszett, a farkas megette.
Mikor azt kimondta, megéjedett.
– Hazudsz, mert akkor a többit es megette volna!
Avval kivette a botját, és hazament esmég a király felé. Esmég talált egy féreglikat, és esmég beletette a pálcáját, rea a kalapját, és köszöntötte király uramnak:
– Mi hír van a tanyán?
– Nincs egyéb, csak az aranyszőrű bárány bédöglött a kútba.
– Hazudsz – azt mondja a király –, mert a többi es bédöglött volna!
Esmént kivette a pálcát, és ment hazafelé. Harmadszor es talált egy féreglikat, belétette a pálcáját, rea a kalapját, és köszöntötte király uramnak:
– Mi újság a tanyán?
– Ellopták az aranyszőrű bárányt.
– Te, hazudsz – mondta a király –, mert a többit es ellopták volna!
Kivette a kalapját, és továbbindult Mátyás király palotájába, és ott a burkus király a leányával az asztalnál ültek. No, osztán bémenen, és köszönti a két királyt és a leányt es. De mán a bőrt odavitte volt Mátyás királynak a burkus király, és most várták, hogy hazud-é, mert ha hazudott volna, Mátyás király elvesztette volna a fele királyságát. Kérdi Mátyás király:
– Mi újság a tanyán?
– Nincs egyéb semmi, mint az aranyszőrű bárányt egy szép fekete báránnyal felcseréltem.
De volt-é Mátyás királynak öröme! De azt mondja:
– Hát hozd bé a bárányt!
De azt mondja a csobán:
– Ott középhelyt ül a két király közt.
– Bravó – mondta Mátyás király a csobánnak –, hogy nem hazudtál, má most néked adom a burkus királynak a fél országát, amit tőlle elnyertem.
– No – mondja a burkus király –, én es odaadom a leányom, úgyes megkóstolták egymást.
És úgy lett a csobánból burkus király.
-----------------------------------------------------------

A róka fogott egy csukát, a csuka fogott egy rókát, a varga megfogta a csukát is meg a rókát is; ő fogott legtöbbet, három rókát fogott, negyedik volt ő maga a varga, mert ő volt a legnagyobb róka.
Nosza, mondjuk el hamar a ravasz históriát, hogy soká ne törjétek a fejeteket.
Úgy kezdődik, hogy a rókának gusztusa támadt rákpecsenyére. Tudnivaló, hogy a róka nem kevésbé szereti a rákot, mint az urak. Elment, mondom, rákászni a Rákospatakra. Nem kell a rókának háló, beledugja a vastag farkát a vízbe, a rák, aki arra úszik, háttal van, nem látja a veszedelmet: beleakad a róka farkába. A róka kirántja a vízből a farkát, máris lakomázhat.
No de ez egyszer nem rák utazott arrafelé, hanem egy hatalmas nagy csuka. Az meg a buta, kitátotta a száját, megkóstolni, miféle jó falattal találkozott. A róka felkapta a farkát, rögtön beleharapott a csuka nyitott szájának a felső felébe, a csuka meg abban a pillanatban megkapta a rókának az állkapcáját. Így maradtak, az egyik a másik száját harapva, isten őrizz, hogy egyik a másikat elengedje.
Éppen arra talált járni egy vargamester, meglátja ott a parton az összeragadt ellenfeleket, rajtuk ütött, összenyalábolt rókát, csukát, jól a hasához szorította őket. Róka még mindig jobban félt a csukától, csuka a rókától, semmint hogy el merték volna egymás száját bocsátani. A varga hazacipelte a zsákmányt, jöttek a szomszédok a csudára, róka fogta csukára, csuka fogta rókára. A róka reszketett, a csuka fickándozott, de úgy fogták egymást, nem is tudnak talán már többé többet elszakadni.
Egyet gondolt a varga:
– Kedves feleségem, mit mondanál hozzá, ha felmennék Budára, megmutatnám király őfelségének ezt a két bolond állatot.
Az asszonynak ez egyszer esze ágába se volt az urának ellentmondani:
– Ez ám az okos eszme, ni! Szaladj, apjok, ízibe, míg meg nem unják egymást harapni!
A szomszédok is felbiztatták a vargát, csak eredjen, siessen, ilyen csuda dolgot királyok se mindennap láthatnak. El is kísérték a vargát, aki összekötözte, targoncára rakta a rókát meg a csukát; mire felért Buda várába, már a fél város szaladt nagy hűhóval a targonca nyomában. Egész úton csak meresztették egymásra a szemöket a csuka meg a róka, egyre dühösebben szorította egyik a másikat a szájába, akármelyik is szégyellt volna már ennyi nép szeme láttára megretirálni.
Mikor aztán bebocsátották a vargát a palotába, odabenn az egyik ajtónálló nem akarta továbbengedni a vargát, csak ha megígéri, hogy néki adja majd a felét az ajándéknak, amit a király ezért a mulatságért ád a vargának. Mit tehetett a varga, megígérte. Hanem a következő ajtónálló is keresztbe tette előtte az alabárdot: tapodtat se tovább, míg meg nem ígéri, hogy az ő markába csúsztatja, ha kijön, annak a pénznek a felét, amit kapni fog a királytól. Ezt is megígérte a varga, csakhogy beljebb kerülhessen.
Mátyás király éppen a római pápa levelét olvasta, mikor jelentették néki a váratlan vendéget, a vargát, rókástul-csukástul . El volt a király homloka borulva, de rögtön kisütött rajta a derű, amint megállott a küszöbön a varga, köszönvén ezen szóval:
– Róka fogta csuka, csuka fogta róka, varga fogta mind a kettő!
Tüstént izent a királynéért, beszólította a palotában munkálkodó tudós embereket is; mind úgy kacagtak, mint a gyerekek a sose látott furcsaságon. A csuka meg a róka még a felséges király előtt se engedték el egyik a másikat.
No, mikor jól kikacagták magukat, megszólalt a király:
– Várjál, varga, ezért a kedves figyelmességért jutalmat érdemelsz. – Evvel előszólítja a varga háta mögül a testőrt, hogy annak kiadja a parancsot.
De a varga elébe vágott:
– Felséges királyom, hadd mondjam meg magam, mi legyen a jutalmam.
– Halljuk, derék varga, mit kívánsz?
– Száz pálcát, eggyel se kevesebbet, a hátamra!
– Ejha, ilyen jutalmat se kért még a királytól senki se! Csak nem ment el az eszed, te jámbor!
– Nem hinném, felséges király, inkább azt mondhatnám, megjött!
Olyan sunyi mód mosolygott a varga, a király sejteni kezdte, hogy akar ez az ember valamit. Majd meglássuk, mi lesz belőle. Odafordult a testőrhöz.
–Jól van, ha úgy szereti a varga a pálcát, kísérd el, fiam, vágass a hátára száz pálcát kereken!
– Megköszönöm alázattal, felséges királyom!
Indul a varga kifelé, kíséri a testőr, elérnek az egyik ajtónállóhoz. Az a füléhez hajol a vargának, nyújtja a tenyerét.
– Ide a felét, barátom!
A varga jó hangosan felelt neki:
– Gyere velem, megkapod!
A másik ajtónálló is a varga fülét kereste az orrával.
– Csúsztasd ide a felét, hékás!
– Gyere te is, megkapod!
A testőr már erre tudta, merről dörög. Előrelódította mind a két ajtónállót, vitte lefelé azokat is a vár udvarára. A vargát persze nem bántották, nem is jutott volna egy pálca sem az ő hátára, hiszen mind a százat elígérte, felét egyik ajtónállónak, felét a másiknak. Most aztán megkapták hiány nélkül az ötvenet-ötvenet.
A varga pedig kapott száz forintot Mátyás királytól, mikor a testőr jelentést tett a fizetség felől. A két ajtónállót rögtön elkergette Mátyás király; soha többet az ő palotájában meg nem merte senki sarcolni a hozzá folyamodó ügyes-bajos alattvalóit.

-----------------------------------------------

Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. A közepében egy takaros házikó. Ott lakott egy okos kismalac. Éppen ebédet főzött.
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese, gyerekmese, népmese,
Arra sündörgött a farkas. Igen éhes volt, gondolta jó lesz egy kis malacpecsenye. Finom illet szűrődött ki a házikóból, és be is zörgetett.
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese
Könyörögni kezdett a lánccal kikötött ajtó résén keresztül. Engedj be kismalac, nagyon fázom. Ígérem nem bántalak, csak melegedni szeretnék. Tudta a kismalac, hogy a farkas nem mond igazat, hazudik, és szólt: Nem eresztelek!
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese, gyerekmese, népmese,
Könyörgött tovább a farkas: Legalább a hátsó lábamat. Tudta malacka, miben sántikál a farkas. Az ajtó mögé tett egy zsákot, és abba tolatott bele a farkas, mikor malacka levette a láncot az ajtóról.
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese
A kismalac gyorsan bekötötte a zsák száját. Jól be is csomózta, hogy ki ne szabaduljon a farkas.
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese, gyerekmese, népmese,
Kivonszolta az udvarra a zsákban kapálódzó farkast. Nagyon üvöltött és kiabálta, hogy ezt megkeserüli malacka.
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese
Malacka hozott egy fazék forró vizet, és azt ráöntötte a zsákba kötözött farkasra. "No, most megtanulod, hogy ne bántsd a gyengét, védtelent." A kismalac, mint aki jól végezte dolgát, otthagyta a farkast.
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese, gyerekmese, népmese,
Bizony farkas koma nagyon rosszul érezte magát, a forró víz mind lekopasztotta a bundáját. Valahogy kirágta magát a zsákból, és bosszút forralt a kismalac ellen.
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese
Szaladgált az erdőben, hívta a többi farkast, hogy segítsenek rátámadni a kismalacra. Jöttek is nagyon felbuzdulva, rohantak.
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese, gyerekmese, népmese,
A kismalac hallotta a nagy zsivajt, és gyorsan felmászott egy fára. A lomb jól eltakarta, onnan nézte a vonuló farkasokat. Körül állták a fát, és tanakodtak, hogy an másszanak fel. Mivel nem tudtak, így egymás hátára álltak. A kopasz állt legalul.
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese
Már majdnem sikerült is elérniük a kismalacot, de ekkor az elkiáltotta magát: "Forró vizet a kopaszra!" A leforrázott farkas nagyot ugrott, a többi meg mind leesett. A farkasok nagyon megharagudtak a kopaszra, és utána eredtek.
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese, gyerekmese, népmese,
A kismalac szétnézett, már nem látott veszélyt, lemászott és hazaballagott. Az okos kismalac túljárt a farkas eszén. Itt a vége, fuss el véle...
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese, gyerekmese, népmese,
 

---------------------------------------

 Macska, cica, ökör, ökröcske, mese, mesekönyv, gyerek
házacska, ház, tök, tököcske, barmocska, kis, mese
Ajaj, hol volt, hol nem... Volt egyszer egy iciri-piciri házacska, ott lakott az iciri-piciri kis macska.
 Macska, cica, ökör, ökröcske, mese, mesekönyv, gyerek
Volt annak két iciri-piciri kis ökre, rákaptak egy iciri-piciri kis tökre.
házacska, ház, tök, tököcske, barmocska, kis, mese
Csizmát húz az iciri-piciri kis macska. Hová lett az iciri-piciri barmocska?
 Macska, cica, ökör, ökröcske, mese, mesekönyv, gyerek
Bejárja az iciri-piciri kis erdőt, s nem leli az iciri-piciri tekergőt.
házacska, ház, tök, tököcske, barmocska, kis, mese
Bejárja az iciri-piciri kaszálót, s nem látja az iciri-piciri kószálót.
 Macska, cica, ökör, ökröcske, mese, mesekönyv, gyerek
Rátalált az iciri-piciri kis tökre, bánatában iciri-picirit meglökte. Felfordult az iciri-piciri tököcske, benne a két iciri-piciri ökröcske.
házacska, ház, tök, tököcske, barmocska, kis, mese
Megörült két iciri-piciri ökrének, vége van az iciri-piciri mesének!

-------------------------------------------------

Mese - mesekönyv - gyermekmese - Kacor király - népmese
Mese, mesekönyv, meséskönyv, gyermekmese, Kacor király,  népmese
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy asszony s annak egy falánk macskája. Egy reggel fel is akarta falni a tejet, de meglökte a fazekat, és szerteszét folyt a tej. Az asszony méregbe gutult, söprűt kapott a kezébe, és jól elverte a macskát, és kizavarta a házból.
Macska, csizma, mese, gyerek, gyermek, király, meséskönyv
A macska elszaladt, meg sem állt a falu végéig. Szomorúan leült a híd közelében megpihenni. A hídon ott ült a óka, és ide-oda lóbálta a farkát.
Mese, mesekönyv, meséskönyv, gyermekmese, Kacor király,  népmese
A macska elszaladt, és odafutott a rókához, játszani kezdett annak lompos farkával. A róka megijedt, felugrott és megfordult.
Macska, csizma, mese, gyerek, gyermek, király
A macska is nagyon megijedt, hátrálni kezdett, felborzolta a szőrét, így nézték egymást egy darabig. A róka még sosem látott macskát, a macska sem látott még rókát. Egyik sem tudta, hogy mit csináljanak.
Mese, mesekönyv, meséskönyv, gyermekmese, Kacor király,  népmese
Megszólal a rókat: - Megmondaná az úr, hogy miféle nemzetség? Én vagyok a Kacor király - felelte a macska. Kacor király, soha hírét nem hallottam! - így a róka. Pedig hallhattál volna! Minden állatot meg tudok regulázni, olyan nagy a hatalmam - mondta a macska.
Macska, csizma, mese, gyerek, gyermek, király
Megszeppent a róka, és alázatosan kérte a macskát legyen a vendége ebédre. A macska nagyon éhes volt, elfogadta a meghívást. Nagyon hamar beletalálta magát a nagy uraságban, tetszett neki, hogy a róka oly tisztelettel szolgálja, mintha valóságos király volna. Bele is képzelte magát a királyi öltözékbe.
Mese, mesekönyv, meséskönyv, gyermekmese, Kacor király,  népmese
Urasan viselkedett, keveset szólt, de sokat evett. Ebéd után ledőlt, és megparancsolta a rókának, hogy senki se háborgassa. A róka kiment strázsálni.
Macska, csizma, mese, gyerek, gyermek, király
Éppen arra ment a kis nyúl. Hallod-e te kis nyúl, ne járj erre, mert az én uram, a Kacor király alszik. Ha kijönne, úgy megregulázna, hogy azt sem tudnád, hogy merre mentsd az irhád, mert olyan nagy a hatalma - mondta a róka.
Mese, mesekönyv, meséskönyv, gyermekmese, Kacor király,  népmese
Megijedt a kis nyúl, és el is szaladt. Közben azon morfondírozott, hogy ki is lehet a Kacor király? Soha hírét sem hallotta. Arra cammogott a medve. Jajj, erre ne menj, mert a róka azt mondta, hogy az ő ura, a Kacor király alszik - mondta a kis nyúl. Kacor király? Soha hírét nem hallottam.
Macska, csizma, mese, gyerek, gyermek, király
Azért is arra megyek, legalább meglátom milyen - válaszolta a medve. Elindult a medve a róka barlangja felé. Hallod-e te medve - kiált rá a strázsa. Itt ne járj, mert az én uram, a Kacor király alszik, s ha kijön, nem tudod merre fuss, mert minden állatot megreguláz olyan nagy a hatalma!
Macska, csizma, mese, gyerek, gyermek, király
Erre a medvének inába szállt a bátorsága. Visszafelé vette az útját. A hídnál találkozott a farkassal, éppen azon gondolkodott, ki lehet ez a Kacor király? Soha hírét se halotta.
Mese, mesekönyv, meséskönyv, gyermekmese, Kacor király,  népmese
Elhatározta a medve, a farkas, meg a nyúl, hogy meghívják ebédre a Kacor királyt. A varjú vitte a meghívót. Először a róka összeszidta a varjút, hogy mit alkalmatlankodik ott. de látta a meghívót az ebédre. Bement a róka Kacor királyhoz megbeszélni a dolgot. Végül kénytelenek voltak elfogadni a meghívást.
Mese, mesekönyv, meséskönyv, gyermekmese, Kacor király,  népmese
A medve, a farkas és a nyúl örült, hogy elfogadták a meghívásukat. Gyorsan felállították a lacikonyhát. Főzték az ebédet, terítettek, s hamar elkészültek. Izgatottan várták Kacor királyt.
Macska, csizma, mese, gyerek, gyermek, király
Végre a barlangból kijött Kacor király. Lassan, nagy méltósággal lépkedett a varjú után, ő vezette a vendégeket. A róka büszkén kísérte az urát.
Mese, mesekönyv, meséskönyv, gyermekmese, Kacor király,  népmese
A nyuszi messziről meglátta a vendégeket. Elkiáltotta magát: Ott jönnek! Jaj, merre fussak! Ijedtében nakiugrott a farkasnak, belekapott a képébe, jól végig karmolta.
Macska, csizma, mese, gyerek, gyermek, király
A farkas azt hitte, ezt csak a medve tehette, ezért jól képen vágta. A medve is méregbe gurult, és már lendítette is a mancsát.
Macska, csizma, mese, gyerek, gyermek, király
A kis nyulat akarta megütni, de az odaérkező Kacor királyt találta el.
Mese, mesekönyv, meséskönyv, gyermekmese, Kacor király,  népmese
Amikor a medve meglátta, hogy a fenséges Kacor királyt találta el, úgy megrémültek, futásnak eredtek, ki merre látott.
Macska, csizma, mese, gyerek, gyermek, király
Kacor király is megrémült, hogy képen találta a medve. Uzsgyi, felkapta a kalapját és futásnak eredt. Otthagyott csapot-papot.
Macska, csizma, mese, gyerek, gyermek, király
Útközb en levette cifra ruháját, visszaváltozott falánk macskává. Már ott nyávogott a kis ház kapujában, még most is nyávog, ha a gazdasszonya meg nem hallotta... Itt a vége, fuss el véle.
Mese, mesekönyv, meséskönyv, gyermekmese, Kacor király,  népmese
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.