Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király...
Mennyi csodálatosan szép mese kezdődik ezekkel a szavakkal!
Vajon miért volt fontos őseinknek, hogy meséket őrizzenek meg és adjanak tovább az emberemlékezet számára – a mi számunkra – bölcs és jó uralkodókról, igazságos királyokról?
Elsősorban azért, mert királynak lenni nem csupán azt jelenti, hogy valaki fejére koronát tesznek, palotába vezetik és díszes trónra ültetik.
Mit jelent királynak lenni?
A meséket a régi korokban nem gyerekeknek mesélték. Felnőttek ültek össze estéről-estére, hogy meghallgassák a mesemondót, aki történeteket tudott szegény legényekről, elvarázsolt emberekről, csodás állatokról, messzi birodalmakról, no és persze jó királyokról… Azonban gyerekek is ültek a felnőttek között, vagyis a mesék mindenkihez szóltak. A mesemondók pedig példaként állították a királyokat a mesehallgatók elé, mintha azt üzenték volna: „Legyetek ti is olyanná, mint a királyok! Induljatok útnak, győzzétek le az ellenségeket, lépjetek szövetségre a segítőtársakkal, és keressétek meg a világszép királykisasszonyt! Uralkodjatok igazságosan, vezessétek az életeteket bölcsen!”
A mesét hallgató felnőttek és gyerekek azt is megtudhatták, ki a bölcs uralkodó és ki a jó király.
Jó király az, aki bátor.
Jó király az, aki megsegíti a rászorulókat.
Jó király az, aki igazságosan dönt.
Jó király az, aki soha nem feledkezik meg semmiről, ami élő: legyen az ember, állat, fű, fa, kő, víz, csillag, a Nap vagy a Hold.

A királyokról szóló mesék a mai kor embereinek, gyermekeinek sem üzennek mást, mint azt:
Legyetek ti is olyanok, mint a mesebeli királyok!
Hiszen a mesék azt mondják: király bárkiből lehet!
És még korona, palota, díszes trón se szükségeltetik hozzá...

--------------------------------------------------------------

Mátyás király aranyszőrű báránya


Elment a burkus király Mátyás királyhoz. Mint pajtások köszöntötték egymást. Mondja a burkus király, hogy:
– Úgy hallottam, hogy egy aranyszőrű báránya van.
– Igaz – azt mondja –, nekem van a juhaim közt egy aranyszőrű bárányom, és oan csobánom van, hogy sosem hazudott.
A burkus király azt mondta:
– Én megmutatom, hogy hazud.
– De – azt mondja Mátyás király – a nem hazud, oan nincs!
– De én megmutatom, hogy hazud, mert én megcsalom, hogy muszáj, hogy hazudjon.
Azt mondja Mátyás király, hogy:
– Én es fogadok akármibe, hogy nem hazud. Fele országomat odaadom.
Azt mondja a burkus király:
– Én es odaadom fele országomat, ha nem hazud.
Jó, mán kezet fognak, avval jóccokát mond a burkus király, és elmenen onnat más szállására. Ott felöltözött a burkus király ilyen parasztgúnyába, és elment ki a tanyára. Köszönti a csobánt. Fogadja a csobán.
– Isten hozta, király uram!
– Honnét üsmersz te engemet, hogy én király vagyok?
Azt mondja a csobán:
– Üsmerem én a szován, hogy maga király.
Azt mondja a burkus király:
– Adok én neked sok pénzt és hat lovat és hintót, add nekem az aranyszőrű bárányt!
– Jaj – azt mondja –, a világért se adnám, mert felakasztana Mátyás király.
Sok pénzt ígért neki, nem, egyként se egyezett belé.
Hazamegyen nagy búsan a szállására, és ott búsul, és ott volt a leánya es. Azt mondja:
– Ne búsuljon, mert elmenyek én egy csomó színarannyal és megcsalom én.
Vitt egy ládácska színaranyat és egy üveg bort jó mézesen, hogy a csobánt megcsalja. De azt mondja a csobán, hogy neki nem szűkös a pénz, Mátyás király felakasztatja, ha kérdi, hogy hova lett az aranyszőrű bárány. Addig mondott a leány, addig incselkedett, hogy megitták a bort, de a leánynak kellett elébb innia belőlle, hogy lássa, nem tett-é valami étetőt beléje. Oan kedve kerekedett aztán a csobánnak, hogy azt mondja: odaadja, ha hagyja, hogy vélle háljon, de pénz nem néki nem kell, mert pénz néki elég van.
Sokat nem szokotálódott a leány, hagyta, hogy vélle háljon. No, azután azt mondja a leány a csobánnak, hogy:
– Nyúzd meg a bárányt, és a húst edd meg, mert nékem a húsa nem kell, csak a bőre.
Hazavitte nagy örömmel az apjának az aranyszőrű báránynak a bőrét. No, örvendezett az apja es, hogy a leánya meg tudta csalni a csobánt.
De reggel lett, és búsult a csobán, hogy mit mondjon ő most Mátyás királynak, hogy az aranyszőrű bárány elveszett. Jött haza a csobán, hogy a királynak mondja meg, ha mit tud hazudni. Útközben bészúrta a botját egy féreglikba, és a kalapját reatette. Elhátrált tőlle, még nekiment, köszöntötte király uramnak. Mondta a király:
– Mi újság a tanyán? – Mán a kalapja.
Mondja újra a csobán:
– Ott bizon nincs más, az aranyszőrű bárány elveszett, a farkas megette.
Mikor azt kimondta, megéjedett.
– Hazudsz, mert akkor a többit es megette volna!
Avval kivette a botját, és hazament esmég a király felé. Esmég talált egy féreglikat, és esmég beletette a pálcáját, rea a kalapját, és köszöntötte király uramnak:
– Mi hír van a tanyán?
– Nincs egyéb, csak az aranyszőrű bárány bédöglött a kútba.
– Hazudsz – azt mondja a király –, mert a többi es bédöglött volna!
Esmént kivette a pálcát, és ment hazafelé. Harmadszor es talált egy féreglikat, belétette a pálcáját, rea a kalapját, és köszöntötte király uramnak:
– Mi újság a tanyán?
– Ellopták az aranyszőrű bárányt.
– Te, hazudsz – mondta a király –, mert a többit es ellopták volna!
Kivette a kalapját, és továbbindult Mátyás király palotájába, és ott a burkus király a leányával az asztalnál ültek. No, osztán bémenen, és köszönti a két királyt és a leányt es. De mán a bőrt odavitte volt Mátyás királynak a burkus király, és most várták, hogy hazud-é, mert ha hazudott volna, Mátyás király elvesztette volna a fele királyságát. Kérdi Mátyás király:
– Mi újság a tanyán?
– Nincs egyéb semmi, mint az aranyszőrű bárányt egy szép fekete báránnyal felcseréltem.
De volt-é Mátyás királynak öröme! De azt mondja:
– Hát hozd bé a bárányt!
De azt mondja a csobán:
– Ott középhelyt ül a két király közt.
– Bravó – mondta Mátyás király a csobánnak –, hogy nem hazudtál, má most néked adom a burkus királynak a fél országát, amit tőlle elnyertem.
– No – mondja a burkus király –, én es odaadom a leányom, úgyes megkóstolták egymást.
És úgy lett a csobánból burkus király.
-----------------------------------------------------------

A róka fogott egy csukát, a csuka fogott egy rókát, a varga megfogta a csukát is meg a rókát is; ő fogott legtöbbet, három rókát fogott, negyedik volt ő maga a varga, mert ő volt a legnagyobb róka.
Nosza, mondjuk el hamar a ravasz históriát, hogy soká ne törjétek a fejeteket.
Úgy kezdődik, hogy a rókának gusztusa támadt rákpecsenyére. Tudnivaló, hogy a róka nem kevésbé szereti a rákot, mint az urak. Elment, mondom, rákászni a Rákospatakra. Nem kell a rókának háló, beledugja a vastag farkát a vízbe, a rák, aki arra úszik, háttal van, nem látja a veszedelmet: beleakad a róka farkába. A róka kirántja a vízből a farkát, máris lakomázhat.
No de ez egyszer nem rák utazott arrafelé, hanem egy hatalmas nagy csuka. Az meg a buta, kitátotta a száját, megkóstolni, miféle jó falattal találkozott. A róka felkapta a farkát, rögtön beleharapott a csuka nyitott szájának a felső felébe, a csuka meg abban a pillanatban megkapta a rókának az állkapcáját. Így maradtak, az egyik a másik száját harapva, isten őrizz, hogy egyik a másikat elengedje.
Éppen arra talált járni egy vargamester, meglátja ott a parton az összeragadt ellenfeleket, rajtuk ütött, összenyalábolt rókát, csukát, jól a hasához szorította őket. Róka még mindig jobban félt a csukától, csuka a rókától, semmint hogy el merték volna egymás száját bocsátani. A varga hazacipelte a zsákmányt, jöttek a szomszédok a csudára, róka fogta csukára, csuka fogta rókára. A róka reszketett, a csuka fickándozott, de úgy fogták egymást, nem is tudnak talán már többé többet elszakadni.
Egyet gondolt a varga:
– Kedves feleségem, mit mondanál hozzá, ha felmennék Budára, megmutatnám király őfelségének ezt a két bolond állatot.
Az asszonynak ez egyszer esze ágába se volt az urának ellentmondani:
– Ez ám az okos eszme, ni! Szaladj, apjok, ízibe, míg meg nem unják egymást harapni!
A szomszédok is felbiztatták a vargát, csak eredjen, siessen, ilyen csuda dolgot királyok se mindennap láthatnak. El is kísérték a vargát, aki összekötözte, targoncára rakta a rókát meg a csukát; mire felért Buda várába, már a fél város szaladt nagy hűhóval a targonca nyomában. Egész úton csak meresztették egymásra a szemöket a csuka meg a róka, egyre dühösebben szorította egyik a másikat a szájába, akármelyik is szégyellt volna már ennyi nép szeme láttára megretirálni.
Mikor aztán bebocsátották a vargát a palotába, odabenn az egyik ajtónálló nem akarta továbbengedni a vargát, csak ha megígéri, hogy néki adja majd a felét az ajándéknak, amit a király ezért a mulatságért ád a vargának. Mit tehetett a varga, megígérte. Hanem a következő ajtónálló is keresztbe tette előtte az alabárdot: tapodtat se tovább, míg meg nem ígéri, hogy az ő markába csúsztatja, ha kijön, annak a pénznek a felét, amit kapni fog a királytól. Ezt is megígérte a varga, csakhogy beljebb kerülhessen.
Mátyás király éppen a római pápa levelét olvasta, mikor jelentették néki a váratlan vendéget, a vargát, rókástul-csukástul . El volt a király homloka borulva, de rögtön kisütött rajta a derű, amint megállott a küszöbön a varga, köszönvén ezen szóval:
– Róka fogta csuka, csuka fogta róka, varga fogta mind a kettő!
Tüstént izent a királynéért, beszólította a palotában munkálkodó tudós embereket is; mind úgy kacagtak, mint a gyerekek a sose látott furcsaságon. A csuka meg a róka még a felséges király előtt se engedték el egyik a másikat.
No, mikor jól kikacagták magukat, megszólalt a király:
– Várjál, varga, ezért a kedves figyelmességért jutalmat érdemelsz. – Evvel előszólítja a varga háta mögül a testőrt, hogy annak kiadja a parancsot.
De a varga elébe vágott:
– Felséges királyom, hadd mondjam meg magam, mi legyen a jutalmam.
– Halljuk, derék varga, mit kívánsz?
– Száz pálcát, eggyel se kevesebbet, a hátamra!
– Ejha, ilyen jutalmat se kért még a királytól senki se! Csak nem ment el az eszed, te jámbor!
– Nem hinném, felséges király, inkább azt mondhatnám, megjött!
Olyan sunyi mód mosolygott a varga, a király sejteni kezdte, hogy akar ez az ember valamit. Majd meglássuk, mi lesz belőle. Odafordult a testőrhöz.
–Jól van, ha úgy szereti a varga a pálcát, kísérd el, fiam, vágass a hátára száz pálcát kereken!
– Megköszönöm alázattal, felséges királyom!
Indul a varga kifelé, kíséri a testőr, elérnek az egyik ajtónállóhoz. Az a füléhez hajol a vargának, nyújtja a tenyerét.
– Ide a felét, barátom!
A varga jó hangosan felelt neki:
– Gyere velem, megkapod!
A másik ajtónálló is a varga fülét kereste az orrával.
– Csúsztasd ide a felét, hékás!
– Gyere te is, megkapod!
A testőr már erre tudta, merről dörög. Előrelódította mind a két ajtónállót, vitte lefelé azokat is a vár udvarára. A vargát persze nem bántották, nem is jutott volna egy pálca sem az ő hátára, hiszen mind a százat elígérte, felét egyik ajtónállónak, felét a másiknak. Most aztán megkapták hiány nélkül az ötvenet-ötvenet.
A varga pedig kapott száz forintot Mátyás királytól, mikor a testőr jelentést tett a fizetség felől. A két ajtónállót rögtön elkergette Mátyás király; soha többet az ő palotájában meg nem merte senki sarcolni a hozzá folyamodó ügyes-bajos alattvalóit.

-----------------------------------------------

Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. A közepében egy takaros házikó. Ott lakott egy okos kismalac. Éppen ebédet főzött.
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese, gyerekmese, népmese,
Arra sündörgött a farkas. Igen éhes volt, gondolta jó lesz egy kis malacpecsenye. Finom illet szűrődött ki a házikóból, és be is zörgetett.
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese
Könyörögni kezdett a lánccal kikötött ajtó résén keresztül. Engedj be kismalac, nagyon fázom. Ígérem nem bántalak, csak melegedni szeretnék. Tudta a kismalac, hogy a farkas nem mond igazat, hazudik, és szólt: Nem eresztelek!
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese, gyerekmese, népmese,
Könyörgött tovább a farkas: Legalább a hátsó lábamat. Tudta malacka, miben sántikál a farkas. Az ajtó mögé tett egy zsákot, és abba tolatott bele a farkas, mikor malacka levette a láncot az ajtóról.
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese
A kismalac gyorsan bekötötte a zsák száját. Jól be is csomózta, hogy ki ne szabaduljon a farkas.
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese, gyerekmese, népmese,
Kivonszolta az udvarra a zsákban kapálódzó farkast. Nagyon üvöltött és kiabálta, hogy ezt megkeserüli malacka.
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese
Malacka hozott egy fazék forró vizet, és azt ráöntötte a zsákba kötözött farkasra. "No, most megtanulod, hogy ne bántsd a gyengét, védtelent." A kismalac, mint aki jól végezte dolgát, otthagyta a farkast.
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese, gyerekmese, népmese,
Bizony farkas koma nagyon rosszul érezte magát, a forró víz mind lekopasztotta a bundáját. Valahogy kirágta magát a zsákból, és bosszút forralt a kismalac ellen.
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese
Szaladgált az erdőben, hívta a többi farkast, hogy segítsenek rátámadni a kismalacra. Jöttek is nagyon felbuzdulva, rohantak.
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese, gyerekmese, népmese,
A kismalac hallotta a nagy zsivajt, és gyorsan felmászott egy fára. A lomb jól eltakarta, onnan nézte a vonuló farkasokat. Körül állták a fát, és tanakodtak, hogy an másszanak fel. Mivel nem tudtak, így egymás hátára álltak. A kopasz állt legalul.
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese
Már majdnem sikerült is elérniük a kismalacot, de ekkor az elkiáltotta magát: "Forró vizet a kopaszra!" A leforrázott farkas nagyot ugrott, a többi meg mind leesett. A farkasok nagyon megharagudtak a kopaszra, és utána eredtek.
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese, gyerekmese, népmese,
A kismalac szétnézett, már nem látott veszélyt, lemászott és hazaballagott. Az okos kismalac túljárt a farkas eszén. Itt a vége, fuss el véle...
Kismalac, okos, farkas, gonosz, ház, kis malac, mese, gyerekmese, népmese,
 

---------------------------------------

 Macska, cica, ökör, ökröcske, mese, mesekönyv, gyerek
házacska, ház, tök, tököcske, barmocska, kis, mese
Ajaj, hol volt, hol nem... Volt egyszer egy iciri-piciri házacska, ott lakott az iciri-piciri kis macska.
 Macska, cica, ökör, ökröcske, mese, mesekönyv, gyerek
Volt annak két iciri-piciri kis ökre, rákaptak egy iciri-piciri kis tökre.
házacska, ház, tök, tököcske, barmocska, kis, mese
Csizmát húz az iciri-piciri kis macska. Hová lett az iciri-piciri barmocska?
 Macska, cica, ökör, ökröcske, mese, mesekönyv, gyerek
Bejárja az iciri-piciri kis erdőt, s nem leli az iciri-piciri tekergőt.
házacska, ház, tök, tököcske, barmocska, kis, mese
Bejárja az iciri-piciri kaszálót, s nem látja az iciri-piciri kószálót.
 Macska, cica, ökör, ökröcske, mese, mesekönyv, gyerek
Rátalált az iciri-piciri kis tökre, bánatában iciri-picirit meglökte. Felfordult az iciri-piciri tököcske, benne a két iciri-piciri ökröcske.
házacska, ház, tök, tököcske, barmocska, kis, mese
Megörült két iciri-piciri ökrének, vége van az iciri-piciri mesének!

-------------------------------------------------

Mese - mesekönyv - gyermekmese - Kacor király - népmese
Mese, mesekönyv, meséskönyv, gyermekmese, Kacor király,  népmese
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy asszony s annak egy falánk macskája. Egy reggel fel is akarta falni a tejet, de meglökte a fazekat, és szerteszét folyt a tej. Az asszony méregbe gutult, söprűt kapott a kezébe, és jól elverte a macskát, és kizavarta a házból.
Macska, csizma, mese, gyerek, gyermek, király, meséskönyv
A macska elszaladt, meg sem állt a falu végéig. Szomorúan leült a híd közelében megpihenni. A hídon ott ült a óka, és ide-oda lóbálta a farkát.
Mese, mesekönyv, meséskönyv, gyermekmese, Kacor király,  népmese
A macska elszaladt, és odafutott a rókához, játszani kezdett annak lompos farkával. A róka megijedt, felugrott és megfordult.
Macska, csizma, mese, gyerek, gyermek, király
A macska is nagyon megijedt, hátrálni kezdett, felborzolta a szőrét, így nézték egymást egy darabig. A róka még sosem látott macskát, a macska sem látott még rókát. Egyik sem tudta, hogy mit csináljanak.
Mese, mesekönyv, meséskönyv, gyermekmese, Kacor király,  népmese
Megszólal a rókat: - Megmondaná az úr, hogy miféle nemzetség? Én vagyok a Kacor király - felelte a macska. Kacor király, soha hírét nem hallottam! - így a róka. Pedig hallhattál volna! Minden állatot meg tudok regulázni, olyan nagy a hatalmam - mondta a macska.
Macska, csizma, mese, gyerek, gyermek, király
Megszeppent a róka, és alázatosan kérte a macskát legyen a vendége ebédre. A macska nagyon éhes volt, elfogadta a meghívást. Nagyon hamar beletalálta magát a nagy uraságban, tetszett neki, hogy a róka oly tisztelettel szolgálja, mintha valóságos király volna. Bele is képzelte magát a királyi öltözékbe.
Mese, mesekönyv, meséskönyv, gyermekmese, Kacor király,  népmese
Urasan viselkedett, keveset szólt, de sokat evett. Ebéd után ledőlt, és megparancsolta a rókának, hogy senki se háborgassa. A róka kiment strázsálni.
Macska, csizma, mese, gyerek, gyermek, király
Éppen arra ment a kis nyúl. Hallod-e te kis nyúl, ne járj erre, mert az én uram, a Kacor király alszik. Ha kijönne, úgy megregulázna, hogy azt sem tudnád, hogy merre mentsd az irhád, mert olyan nagy a hatalma - mondta a róka.
Mese, mesekönyv, meséskönyv, gyermekmese, Kacor király,  népmese
Megijedt a kis nyúl, és el is szaladt. Közben azon morfondírozott, hogy ki is lehet a Kacor király? Soha hírét sem hallotta. Arra cammogott a medve. Jajj, erre ne menj, mert a róka azt mondta, hogy az ő ura, a Kacor király alszik - mondta a kis nyúl. Kacor király? Soha hírét nem hallottam.
Macska, csizma, mese, gyerek, gyermek, király
Azért is arra megyek, legalább meglátom milyen - válaszolta a medve. Elindult a medve a róka barlangja felé. Hallod-e te medve - kiált rá a strázsa. Itt ne járj, mert az én uram, a Kacor király alszik, s ha kijön, nem tudod merre fuss, mert minden állatot megreguláz olyan nagy a hatalma!
Macska, csizma, mese, gyerek, gyermek, király
Erre a medvének inába szállt a bátorsága. Visszafelé vette az útját. A hídnál találkozott a farkassal, éppen azon gondolkodott, ki lehet ez a Kacor király? Soha hírét se halotta.
Mese, mesekönyv, meséskönyv, gyermekmese, Kacor király,  népmese
Elhatározta a medve, a farkas, meg a nyúl, hogy meghívják ebédre a Kacor királyt. A varjú vitte a meghívót. Először a róka összeszidta a varjút, hogy mit alkalmatlankodik ott. de látta a meghívót az ebédre. Bement a róka Kacor királyhoz megbeszélni a dolgot. Végül kénytelenek voltak elfogadni a meghívást.
Mese, mesekönyv, meséskönyv, gyermekmese, Kacor király,  népmese
A medve, a farkas és a nyúl örült, hogy elfogadták a meghívásukat. Gyorsan felállították a lacikonyhát. Főzték az ebédet, terítettek, s hamar elkészültek. Izgatottan várták Kacor királyt.
Macska, csizma, mese, gyerek, gyermek, király
Végre a barlangból kijött Kacor király. Lassan, nagy méltósággal lépkedett a varjú után, ő vezette a vendégeket. A róka büszkén kísérte az urát.
Mese, mesekönyv, meséskönyv, gyermekmese, Kacor király,  népmese
A nyuszi messziről meglátta a vendégeket. Elkiáltotta magát: Ott jönnek! Jaj, merre fussak! Ijedtében nakiugrott a farkasnak, belekapott a képébe, jól végig karmolta.
Macska, csizma, mese, gyerek, gyermek, király
A farkas azt hitte, ezt csak a medve tehette, ezért jól képen vágta. A medve is méregbe gurult, és már lendítette is a mancsát.
Macska, csizma, mese, gyerek, gyermek, király
A kis nyulat akarta megütni, de az odaérkező Kacor királyt találta el.
Mese, mesekönyv, meséskönyv, gyermekmese, Kacor király,  népmese
Amikor a medve meglátta, hogy a fenséges Kacor királyt találta el, úgy megrémültek, futásnak eredtek, ki merre látott.
Macska, csizma, mese, gyerek, gyermek, király
Kacor király is megrémült, hogy képen találta a medve. Uzsgyi, felkapta a kalapját és futásnak eredt. Otthagyott csapot-papot.
Macska, csizma, mese, gyerek, gyermek, király
Útközb en levette cifra ruháját, visszaváltozott falánk macskává. Már ott nyávogott a kis ház kapujában, még most is nyávog, ha a gazdasszonya meg nem hallotta... Itt a vége, fuss el véle.
Mese, mesekönyv, meséskönyv, gyermekmese, Kacor király,  népmese
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Pongy chief blood pressure symptoms

(Aleatistedly, 2018.10.07 20:13)

Compression est comment poupe votre sang pousse contre les parois de vos arteres lorsque votre coeur sentiment pompe le sang. Arteres sont les tubes qui transportent prendre offre sang loin de votre coeur. Chaque culture votre coeur bat, il pompe le sang par vos arteres a la prendre facilement de votre corps.
https://www.cialispascherfr24.com/tadalafil-verapamil/