Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyiptom kezdete

 

Egyiptom kezdete (Kozsdi Tamás, 2008. jan. 6.)

 

 

A Horváth-Parragi: Világtörténelmi lexikon (1943. Bp.) legelső bejegyzése így szól: „Kr.e. 4800.: Egyiptom északi területén, a Nílus-delta vidékén egységes ország alakul ki, központi uralom vezetése mellett. Az ország királyi jelvénye a vörös korona. Istene Hor, Osiris és Isis fia.”

 

A dátum meglepő lehet. Sokáig az az állapot volt elfogadott és még ma is él, hogy Egyiptom kezdeti korszaka nem régebbi Kr.e. 3000-nél, máshol Kr.e. 4000-nél, bár ez utóbbi a bátrabb és merészebb kutatóktól eredt.

 

A Szfinxet vizsgáló tudományos konferencia csak e műemlék kapcsán megállapított egy legalább 12 000 éves létezést, ahogy Thoth smaragdtábláinak leiratai szerint is Egyiptomban már 50 ezer éve magas tudású élet (papi beavatott közösség) dolgozik, működik. De maradjunk a fenti forrásnál.

 

Ha Kr.e. 4800-ban egységes és központosított uralmat találunk, akkor az társadalmi szervezettségre utal. A központosítás pedig akkoriban elvek köré volt csoportosított, amely elvek inkább szakrális elvek, semmint anyagi, vagy manipulatív elvek.

 

A palóc Arvisurák leírja, hogy Kr.e. 5038-ban, mikor a lakosság elhagyta süllyedő Csendes-óceáni kis szigetüket (Ataiszt), akkor Egyiptom földjén, a Deltában megtelepedtek, Hikszosz-óm néven. Ezt a megtelepedést 200 év alatt ki is lehet építeni, így a két forrás igazolhatja egymást.

 

De menjünk ennél régebbre:

Várkonyi Nándor: A szíriat oszlopai 1936-os kiadásában írja a 173. oldalon: „Manetho-Eusebios feljegyzései s az úgynevezett Turini papirusz egy mondabeli dinasztiáról beszélnek, amely Ménes, az első történeti fáraó dinasztiája előtt uralkodott Egyiptomban. A dinasztia megalapítói Osiris fiának, az égi-karvaly Hórusnak a társai, akik talán Osiris-szel együtt nyugatról jöttek, s akiket Manetho és a Turini papirusz „halott félisteneknek” nevez. A K.-d. Ménes előtt 5813-ban kezdett uralkodni; a Turini kéziratban 5613-ban.”

 

Itt tényként jelenik meg, hogy Egyiptom földjén már - vélhetően központosított - uralkodást találunk messze a fenti Kr.e. 4800 előtt, illetve még messzebb a mai tudományos álláspontoktól.

 

Ha a palóc Arvisurák Csendes-óceán felől érkező csoportja Kr.e. 5038 után érkezett, akkor itt egy másik társaság birodalom alakító tevékenységét kell lássuk. Hallgatva a kétségtelenül ősi smaragdtáblákra, atlantiszi eredetet társítanék e Karvaly-dinasztiának. Így a nyugatról való érkezés - Manetho szerint - is teljesül.

 

Egyiptom kezdete kapcsán ma a következőképpen gondolkodom: 40-50 ezer évvel ezelőtt Atlantiszt elhagyta Thoth (szíriuszi beavatott fejedelmi név; jelző) vezetésével egy kisebb-nagyobb beavatott közösség, amelyik a szellemi élet jelentős, de talán nem teljes részét áttelepítette a Delta vidékére, amely akkor még nem jelenthetett hajózást, hiszen összefüggő földrész lehetett Atlantisz és Afrika, ahogyan a Földközi-tenger sem volt tenger. Tehát elvándorolt egy beavatott közösség, amelyik a mai Egyiptom földjén szakrális központokat létesített, hogy a kozmikus véráramba - máshol is - bekösse a bolygót. Ehhez nem kell sok nép, elegendőek azok, akik tudják, mit miért csinálnak.

 

Később, ahogyan Atlantisz állapota romlott, elsősorban az ott kialakult öncélú - tehát fekete - mágusok hatalomszerzése által, úgy bomlott meg a szakrális társadalmi egység, mely miatt rengetegen távoztak a szigetről. Ezek a népek mindenfelé vándoroltak. A sziget Kr.e. 11.600-ban majd Kr.e. 9600 táján valamint Kr.e. 7274-ben süllyedt több lépcsőben el (erre Csicsákynál (1961:26) találtam utalást), így a végén menekült ki merre látott. A fekete mágus klikk is vélhetően együtt maradt, de ők nem Egyiptom felé mentek, ott túl sok volt nekik a tiszta Fény. Egyiptom ekkor felhígult. Egyiptomot elözönlötték az úgynevezett sáska népek, azaz az „éhség tengeri népei” (Arvisura). Idővel kialakult az északi és déli királyság, akiknek világa (a vörös és fehér korona) hosszú küzdelmes évezredek után egyesült, és ennek egyesítője lett a Ménes névvel (jelzővel) ellátott figura. Ménes szerintem egy Orioni katonai rang. Civilizációegyesítő. Az egyesülés után indul a fáraók dinasztiális kora, mely  pár évezredig szakrális szempontból folyamatosan lohad, bomlik, majd Egyiptom földjén elhal.

 

A peremes építészet, a mágus hagyomány és még ki tudja, mi minden, olyan népek örökségében lelhető ma fel, mint a magyar. Erre utalhat a XVIII. dinasztiabeli Tut megtalált hármas koporsója, amely Atilla hármas koporsójával rokon, az egyiptomi eredetű Pálos rend, melyet Özséb 1246-tól csak felújított, átvett a Kárpátokbeli Esztergom környékén. De álljon itt egy 1914-es idézet Némati Kálmántól is:

 

„Létezik egy, Kun László királyunk udvari krónikása által leírt, nemzettörténelmi hagyomány, miszerint a Hunok és Magyarok őse azon egyiptomi fáraó volt, aki építette a nagy piramist. Kufu (Keopsz) piramisát a világ hét csodája közé sorolják.”

Szintén tőle tudjuk egy másik munkájából - 1912: Az óriás-szfinxnek hieroglif neve Hun, Bp. - hogy a Szfinx, melyet az amerikai kutatók már a 90-es évek közepén Kr.e. 11.600 előttinek állapítottak meg, HUN névre hallgat, s a száz évvel ezelőtti állapot szerint a Szfinx körül élő népek legnagyobb százaléka „máig” Abul-Hun-nak, azaz Hun-Atyának nevezi a szobrot.” A hun-magyar - egyiptomi kapcsolatról egyenlőre ennyit elegendőnek látok. 

A „halott félisten” státusz véleményem szerint egyet jelenthet. Olyan ember-vezetők, akiknek szellemi életfája már csak részben van összekötve az univerzumi vérárammal, vagyis kozmikus támogatottságuk valamikor őelőttük szakadást szenvedett. Itt a Kr.e. 11.600 körül bekövetkezett globális kataklizmára gyanakodhatunk, amely mérhetetlen pusztítást vitt végbe a föld felszínén is, így az akkor meglévő, magasan fejlett civilizációk életében. Vagyis ez a Karvaly-dinasztia nem halott, csak már emberibb. De ha a kozmikusba kapcsolt az ’élőt’ jelenti, akkor a kapcsolat nélküli már tekinthető halottnak.

Gyakran találjuk mai könyvekben, hogy ez a kor már ’mitikus’, ’mondabeli’, ’legendás’. Nos legendás annak, aki nem élt akkor. Meg mitikus annak, aki nem képes azt tudatilag felfogni.

 

Akik a mai tudományos álláspontot rögzítik, azok a fenti régi időben nemhogy szervezettséggel nem rendelkeztek, de talán egyáltalán nem is voltak jelen a történelem színpadán. S mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze, önmaguk történelmi elsőségét semmi sem kérdőjelezheti meg. Már pedig a korabeli források ezt cáfolják, így én is.

 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Az írás forrása

(Rend, 2008.02.07 09:56)

A fenti írás forrása:
http://kozsditamas.eoldal.hu